William Golding A Legyek Ura című klasszikus regénye, amelyben fiúk vad erőszakba süllyednek, miután egy repülőgép-szerencsétlenség következtében egy lakatlan szigeten rekednek rendkívül hosszú és sokszínű utóéletet élt meg. Két film is készült belőle, Matthew Bourne táncelőadást alkotott nyomán, a The Simpsons kifigurázta, és még egy női változatot idéző sorozat, a Yellowjackets is inspirálódott belőle.

Stephen King egész írói pályájára nagy hatásként hivatkozott rá. Iskolások generációi vagy rajongtak érte, vagy nehezteltek rá, amiért kötelező olvasmányként „rájuk erőltették”. És meglepő módon ez az 1954-es, erősen saját korához kötődő regény ma különösen aktuálisnak hat. Most egy merész és megható új sorozatadaptáció készült belőle, amely nemrég került fel a Netflixre. Az írója Jack Thorne, aki a hasonló témájú, nagy sikerű Adolescence alkotója is – ez egy 13 éves fiúról szól, akit gyilkossággal vádolnak.

A könyv középpontjában a gonosz természete áll, de bár az alapvető jelentése nem változott, Tim Kendall, az Exeteri Egyetem angol irodalom professzora és vezető Golding-szakértő szerint „az változik, mennyire sürgető ez a kérdés attól függően, hogy milyen a kormányzat vagy a világhelyzet az adott korban”.

Az új feldolgozás négy különböző szereplő szemszögéből meséli el a történetet.

Judy Carver, Golding lánya és hagyatékának egyik kezelője a BBC-nek azt mondta:
„Szerintem egy jó könyv egymás után minden generációhoz tartozik. Apám egyszer maga is azt írta egy esszében a könyvről, hogy már nem hiszi, hogy a szerzőnek valamiféle atyai joga lenne a regény felett. Úgy gondolta, hogy az az olvasóké, és az ő értelmezésük érvényes.”

Miért aktuális ma is?

Thorne szerint:
„Nem erőltettünk rá semmit a könyvre. Egyszerűen úgy érzem, hogy annak, amiről Golding ír, erős rezonanciája van a mai világban.”

A világ sokat változott azóta, hogy ő tinédzser volt az 1990-es években.
„A levegőben valódi optimizmus volt, és valódi közösségi érzés. A világ, amit most a fiam lát az ablakon túl, olyan hely, ahol könnyebb gyűlölni, mint szeretni, könnyebb lenézni másokat, mint segíteni nekik.”

A televízió szerinte tökéletes eszköz volt arra, hogy a könyvet és annak aktualitását új közönséghez vigyék közelebb. A regénnyel ellentétben a sorozat négy epizódból áll, és mindegyik más szereplő nézőpontjára koncentrál.

Piggy a zaklatott, szemüveges fiú, aki az intelligenciájáról ismert. Ralph a természetes vezető, aki hisz a szabályokban és a rendben. Ellenfele, a hataloméhes Jack anarchiába és erőszakba vezeti a fiúkat. Simon pedig egyfajta látomásos, áldozati figura, aki felismeri, hogy a szigeten lévő gonosz magukból a fiúkból ered.

Golding ezeket a karaktertípusokat olyan egyensúllyal ábrázolta, hogy a könyvet régóta a társadalom mikrokozmoszaként értelmezik.

A hidegháborús eredet

Bár a történet univerzálisnak tűnik, nagyon is saját korának terméke volt. Kendall szerint a kézirat eredeti változata valójában egy harmadik világháborús regényként indult.

„A fiúk egy nukleáris háború elől menekülnek. Az első kéziratoldalakon amelyeket később töröltek szerepel, hogy ha elég magasak lennének ahhoz, hogy kinézzenek a repülő ablakán, egy gombafelhőt látnának maguk mögött.”

Ez világossá teszi, hogy a fiúk csak azt ismétlik meg a szigeten, amit a felnőttek globális szinten tesznek.

A könyvben azonban csak egy konkrét utalás maradt a hidegháborúra: „a Vörösök” említése. Ez a homályosság tette lehetővé, hogy a regényt az évtizedek során sokféleképpen értelmezzék.

Kezdetben sokan vallásos történetként olvasták, Simont Krisztus-alakként értelmezve. Később előtérbe került a környezetvédelmi olvasat is például a sziget felgyújtásának motívuma miatt.

Carver szerint ma nehéz nem észrevenni az autokratikus vezetők felemelkedését a világban, és nem Jack alakjára gondolni.

„A háborús szabályok, az igazságos tárgyaláshoz való jog, mindez hajszálon függ, és szerintem a könyv emiatt is aktuális.”

A férfiasság kérdése

Thorne szerint Golding nem „minden fiúról” írt, hanem az 1950-es évek brit fiúiról olyan gyerekekről, akik apjuk szemén keresztül látták a háború traumáját, és azt játszották újra, ahogyan a társadalom nevelte őket.

A Lord of the Flies új adaptációja nagy hangsúlyt fektet a fiúknak az apjukkal való kapcsolatára. Nem egyszerűsítő módon hibáztatja a rossz férfi mintákat, inkább azt mutatja meg, milyen bonyolult ezeknek a gyerekeknek az érzelmi világa.

Thorne szerint ma a fiatal férfiak nehéz helyzetben vannak. A „toxikus maszkulinitás” kifejezés mindennapossá vált, de ő maga nem szereti használni.

„A probléma az, hogy ma már nem lehet meghallani a férfiasság szót anélkül, hogy rögtön a ‘toxikus’ jelző társulna hozzá. Ha egy fiú próbálja kitalálni, hogyan legyen férfi, ez szinte ijesztő.”

Több mint társadalmi összeomlás

A könyv címe mára gyakran rövidítéssé vált a társadalmi káosz leírására, de Thorne szerint ez alábecsüli Golding teljesítményét.

„Az emberek minden válsághelyzetben azt mondják: ‘Ez már a Legyek Ura-pillanat.’ De Golding nem ezt írta. Ő egy rendkívül összetett és érzékeny portrét alkotott serdülés előtti fiúkról, és valahogy sikerült megragadnia valami igazat. És ez az igazság ma is ugyanolyan érdekes, mint amikor megírta, mert ennyire jól van megírva.”

A Legyek Ura jelenleg megtekinthető a Netflixen az Egyesült Államokban, valamint a BBC iPlayeren az Egyesült Királyságban.