Egy rejtett vérpumpa”: hogyan segíthet a több rágás az agyadnak

Bár széles körben ismert, hogy az alaposabb rágás javítja az emésztést, kutatások szerint az agyműködést is serkentheti, sőt akár az Alzheimer-kór megelőzésében is szerepe lehet.

Egyszer Horace Fletcher, aki egy salottát 722-szer rágott meg lenyelés előtt, a „Nagy Rágó” becenevet kapta. Az amerikai, önképzett táplálkozási szakértő úgy vélte, hogy az ételt addig kell rágni, „amíg teljesen folyékonnyá nem válik”, és „gyakorlatilag magától lecsúszik”. Fletcher még azt is kiszámolta, hogy az intenzív rágás napi több mint félmillió dollárt spórolhatott volna az Egyesült Államok gazdaságának a 20. század elején (mai értéken körülbelül 19,5 millió dollárt), mivel az emberek naponta fél fonttal (227 grammal) kevesebb ételt fogyasztottak volna.

Fletcher tanai talán szélsőségesek voltak, „de bizonyos szempontból igaza volt” – mondja Mats Trulsson, a svéd Karolinska Intézet fogászati egészségtudományi professzora.

A több rágás számos egészségügyi előnnyel járhat: javítja az emésztést, segíthet kevesebb kalória bevitelében, csökkentheti a stresszt és szorongást, és akár a kognitív funkciókat is javíthatja az emlékezet és a figyelem erősítésével. Mivel kapcsolat van a fogak egészsége, valamint az Alzheimer-kór és a demencia között, egyes szakértők szerint a jobb szájhigiénia akár a mentális öregedés lassításában is szerepet játszhat.

A rágás őstörténete

Az emberek, mint a legtöbb állat „milliók éve óta rendelkeznek fogakkal és állkapoccsal” – mondja Adam van Casteren evolúciós és ökológiai biokémikus a lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézetből. Ezek azonban a történelem során sokat változtak.

A legkorábbi emberelődök, akik nagyjából 6–7 millió évvel ezelőtt éltek, a mai emberszabású majmokéhoz hasonló fogazattal rendelkeztek, ami főként „sok nagy, húsos gyümölcs” fogyasztásához volt ideális. Ahogy az esőerdők helyét nyíltabb élőhelyek vették át, az emberelődöknek keményebb ételekkel például magvakkal, diófélékkel és gumókkal kellett megbirkózniuk, ezért nagyobb őrlőfogak, erősebb állkapcsok és rágóizmok fejlődtek ki.

A tűz, a főzés és az élelmiszer-feldolgozás megjelenésével az embereknek már nem volt szükségük ilyen hosszú rágásra. Ma az emberek átlagosan napi 35 percet rágnak, szemben a csimpánzok és bonobók 4,5 órájával, vagy a gorillák és orangutánok 6,6 órájával.

Miért fontos a rágás?

Alapvetően a rágás az emésztés első lépése. Feldarabolja az ételt és nyállal keveri, így könnyebben lenyelhető. Emellett fokozza a nyáltermelést és az emésztőenzimek működését is.

A kisebb ételdarabok nagyobb felületen érintkeznek az emésztőnedvekkel, így hatékonyabban bomlanak le. Ha ez nem történik meg megfelelően, nagyobb darabok maradhatnak a bélrendszerben, ami puffadáshoz, teltségérzethez és székrekedéshez vezethet.

Több tápanyag, nagyobb teltségérzet

A rágás segíti a tápanyagok felszabadulását és jobb felszívódását. Egy 2009-es kutatásban például kimutatták, hogy minél többet rágják a mandulát, annál kevesebb zsír távozik az ürülékkel, vagyis a szervezet több energiát hasznosít.

Egy másik, 2013-as vizsgálat szerint a több rágás hosszabb teltségérzetet okoz, és csökkenti az éhséghormon (ghrelin) szintjét, miközben növeli a jóllakottságért felelős hormonokat.

Rágás és agyműködés

Egyre több kutatás foglalkozik az úgynevezett „harapás–agy tengellyel”, vagyis azzal az elképzeléssel, hogy a rágás közvetlen hatással van az agy egészségére.

A fogvesztést például összefüggésbe hozták az Alzheimer-kór és a demencia magasabb kockázatával. Egyes kutatók szerint a rágás során megnövekedhet az agyi véráramlás, ami serkenti a kognitív funkciókat.

„Az elmélet szerint a rágás egyfajta pumpaként működik, amely vért juttat az agyba” – mondja Trulsson.

Egyes vizsgálatok szerint azok az 50 év feletti emberek, akik jól tudtak rágni, jobban teljesítettek memória- és nyelvi teszteken.

Figyelem, stressz és hangulat

A rágás enyhén javíthatja a figyelmet és az éberséget is például rágógumi esetén. Egyes kutatások szerint csökkenhet a stressz és a szorongás, miközben nő a koncentráció.

Más vizsgálatok azonban vegyes eredményeket mutatnak: a hatás nem mindig erős vagy tartós, és nem minden helyzetben figyelhető meg.

A rágás valószínűleg természetes stresszreakció is: sokan stresszhelyzetben öntudatlanul is rágnak vagy összeszorítják a fogukat.