Az Egyesült Államokban az elmúlt években újra fellángolt a vita a borravalókultúráról: virálissá váltak azok a közösségi médiás posztok, amelyekben felszolgálók panaszkodnak arra, hogy nem kaptak elég pénzt. Vajon ez a megnövekedett nyomás – hogy mindenhol és bőkezűen kell borravalót adni – most már világszerte terjed?

Lillian Price szerint az amerikai borravalókultúra „kicsúszott az irányítás alól”.

„Ez már túl sok” – mondja a philadelphiai állatgondozó.

„Már akkor is elvárják a borravalót, ha csak elviszel valamit. Ha valahol szolgáltatást nyújtanak, az rendben van, de nem értem, miért kellene más helyeken is borravalót adni – vagy még rosszabb, hogy elvárják. Minden apróságért… hol húzzuk meg a határt?”

Price éttermekben 15% borravalót ad, ami sokak szerint nagylelkűnek számítana. Az Egyesült Államok bizonyos városaiban azonban ez akár hűvös reakciót is kiválthat a pincérektől. New Yorkban, Bostonban, Los Angelesben és Chicagóban ma már inkább a 20% számít elvártnak.

Kate Santos, aki a new yorki Queensben található Sanger Hall bárban dolgozik pincérnőként, azt mondja, a borravaló létfontosságú része a jövedelmének.

„New Yorkban a felszolgálók óránként 11 dollárt keresnek, szóval gyakorlatilag a borravalóból élek” – mondja. „Ha az emberek nem adnak borravalót, az rossz nap számomra. Van egy kimondatlan szabály New Yorkban, hogy minimum 20%-ot kell adni, és ha ennél kevesebb a borravaló, azt szörnyűnek tartják.”

Miközben a borravalókultúra mélyen gyökerezik az Egyesült Államokban, a tőle 3200 kilométerre fekvő Izlandon korábban gyakorlatilag ismeretlen volt. Ez azonban mára megváltozott, főként az amerikai turisták számának növekedése miatt.

2010-ben 50 810 amerikai látogatott Izlandra a hivatalos adatok szerint. Tavalyra ez a szám 660 114-re nőtt, és sokan egyszerűen szeretnének borravalót adni.

Az izlandi Efling Union szakszervezet szóvivője szerint emiatt több étterem már fizetéskor megkérdezi a vendégeket, szeretnének-e borravalót hozzáadni a számlához. Ez sok helyi lakost irritál.

„Izlandon a borravaló nem szokás, mert régóta széles társadalmi egyetértés van abban, hogy a munkáltatók feladata tisztességes fizetést biztosítani az alkalmazottaknak.”

A szóvivő hozzátette, hogy az amerikai turisták természetesnek veszik a borravalóadást, és más országokból érkezők is gyakran követik ezt. Emellett egyre több fizetési terminál kér automatikusan borravalót.

„Az izlandiakat általában bosszantja ez, mert nem tartják ésszerűnek, hogy az amúgy is magas árakon felül még extra díjat fizessenek például egy italért egy bárban.”

Hasonló a helyzet Mexikóvárosban is, ahol a helyiek az amerikai turistákat hibáztatják a borravalókultúra terjedéséért.

Az Egyesült Királyságban is nőnek az éttermi szervizdíjak – mondja Lisa Harris étel- és italipari tanácsadó.

„A 12,5%-os szervizdíj lassan 15%-ra emelkedik” – mondja. „Az élet minden területen drágul, így nem meglepő, hogy a borravalók is inflálódnak.”

Harris szerint ez főként a magasabb kategóriás éttermekben figyelhető meg, és részben arra szolgál, hogy a személyzet többet keressen anélkül, hogy az alapbéreket emelnék.

„Mivel a borravaló közvetlenül a dolgozókhoz kerül, az éttermek valószínűleg így próbálják növelni a fizetéseket anélkül, hogy nekik kellene állniuk a költségeket” – mondja Harris.

Szerinte a brit vendéglátóipar rendkívül nehéz helyzetben van:

• magas ÁFA,
• emelkedő minimálbér,
• növekvő társadalombiztosítási terhek,
• dráguló élelmiszer- és rezsiköltségek,
• valamint az emberek ritkább étterembe járása miatt.

„Nem meglepő, hogy a borravalóhoz fordulnak a túlélés érdekében.”

Michael Lynn, a The Psychology of Tipping szerzője és a Cornell University fogyasztói magatartással foglalkozó professzora szerint a globális borravaló-növekedést főként a digitális fizetőterminálok hajtják.

Ezek egyre gyakrabban kérdezik meg automatikusan a vásárlótól, szeretne-e borravalót adni.

A SumUp szerint 2022 és 2024 között 78%-kal nőtt azoknak a brit kávézóknak és éttermeknek a száma, amelyek digitálisan kérnek borravalót.

Az Egyesült Államokban a borravaló különösen fontos a szövetségi minimálbér-szabályozás miatt. Az 1938-as törvények alacsonyabb minimálbért engednek azoknak a dolgozóknak, akik borravalót kapnak.

Miközben az általános szövetségi minimálbér óránként 7,25 dollár, a borravalós munkakörökben ez mindössze 2,13 dollár lehet.

Bár az államok dönthetnek magasabb bérekről, az amerikai rendszer alapvető és elvárt jövedelemként tekint a borravalóra.

Sok felszolgáló nyíltan panaszkodik, ha szerintük túl kevés borravalót kap.

Tavaly decemberben a Newsweek beszámolt arról az esetről, amikor egy pincérnő a számlára azt írta:
„Tanulj meg borravalót adni. Nem az a dolgom, hogy ingyen szolgáljalak ki.”

A posztot több mint 4,5 millióan látták.

Egy másik, az X platformon megjelent bejegyzésben egy állítólagos new yorki pincérnő arra panaszkodott, hogy egy 3000 dollárt költő négyfős társaság csak 200 dollár borravalót adott – vagyis 6,7%-ot.

A borravaló annyira fontos politikai témává vált az Egyesült Államokban, hogy a 2024-es elnökválasztási kampányban mind Donald Trump, mind Kamala Harris megígérte, hogy csökkentik a borravalóból élők adóterheit.

Trump tavaly júliusban aláírt egy törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a jogosult dolgozók évente akár 25 000 dollárnyi borravalót levonjanak a szövetségi jövedelemadójukból.

Santos szerint keményen megdolgozik a borravalóért.

„A felszolgáló teremti meg a hangulatot. Rajtunk múlik minden: figyelünk a vendégekre, újratöltjük az italokat, sok feladatunk van. Nagy erőfeszítés, és az emberek ezt nem mindig értékelik.”

Arra a kérdésre, hogy jobban örülne-e egy magasabb alapfizetésnek és kisebb borravalófüggőségnek, így válaszolt:

„Nekem tetszik a mostani rendszer. Ha havazik, jó lenne stabil fizetés, mert olyankor kevesebben mennek ki. De nyáron ez kiegyenlítődik.”

Azt is hozzátette, hogy néha hatalmas borravalót kap.

„Egyszer egy 70 dolláros számlára 100 dollár borravalót kaptam. Nagyon jó érzés, és sosem tudhatod, mikor történik meg újra.”