2016 júliusa volt. Épp akkor voltunk túl a Brexit-népszavazáson. A Leicester City a Premier League bajnoka volt. Anglia az Ashes-trófeát tartotta.

És a wimbledoni füves pályákon a brit tenisz csúcson volt.

Az itthoni játékosok rekordot jelentő öt trófeát nyertek abban az évben az All England Clubban – és kevesen felejtik el, amikor Andy Murray másodszor is megcsókolta, átölelte és magasba emelte az arany férfi egyéni trófeát.

Murray – ma már Sir Andy – ezen a héten visszatér SW19-be, ezúttal a páholyba, edzőként Jack Draper mellett, aki a brit játékosok közül sokhoz hasonlóan az ő teljesítményei miatt lett inspirálva azon a napon.

Egy évtized távlatából visszanézünk a brit tenisz legnagyobb hétvégéjére azok szemével, akik ott voltak.

---

17-es pálya (kezdés: 11:00 BST)

Három órával Murray döntője előtt a Centre Courton a szurkolók már megtöltöttek egy kis szabadtéri pályát, hogy megnézzék az első kerekesszékes egyes döntőt.

A pálya mindössze 276 férőhelyes, de sokan a szomszédos pálya tetejéről is figyelték Gordon Reid és a svéd paralimpiai bajnok Stefan Olsson meccsét.

Reid, aki előző nap Alfie Hewett-tel megnyerte a páros kerekesszékes bajnoki címet – ez volt az első a ma már 24 Grand Slam-címük közül –, úgy emlékszik, hogy „nagyon pozitív hangulat és igazi brit teniszes pezsgés” volt azon a hétvégén.

Az előző éjjel egy szomszédos buli miatt szállodát kellett váltania. Miután végre kialudta magát, 6–1, 6–4-re nyert.

A pezsgő folyt – főleg rajta, amikor a családja és barátai lelocsolták, miközben a sajtóközpont felé ment.

Nem sokkal később Jordanne Whiley is brit győzelmet aratott, amikor Yui Kamijival megnyerte harmadik egymást követő női kerekesszékes páros wimbledoni címét.

Ekkor Murray még a Centre Courton játszotta a döntő elejét.

---

Centre Court (kezdés: 14:00 BST)

Murray szerint a meccsei emlékei már kissé homályosak.

Ez nem ilyen volt.

A döntőlabdát azóta is többször visszanézte.

Ebben az időszakban rendszeresen Federer, Djokovic és Nadal állta útját a Grand Slam-döntőkben, most viszont ritka helyzetben ő volt az esélyes.

Federert Milos Raonic verte meg az elődöntőben, Djokovic meglepetésre korán kiesett, Nadal pedig sérült volt.

Murray pedig életformában játszott: csak két szettet veszített a döntőig vezető úton.

Végül 6–4, 7–6 (7–3), 7–6 (7–2)-re nyert.

---

Díjátadó

A Centre Court könnyekben úszott.

Murray szűkszavúan csak annyit mondott: „Igen, jól érzem magam.”

Aztán jött a pillanat, amikor David Cameron nevét kifütyülték a királyi páholyból – Murray pedig diplomatikusan mentette a helyzetet.

Ezután a Wimbledoni pavilon erkélyére ment, ahol ezrek ünnepelték.

Azt mondta, akkor még úgy érezte, pályafutása legjobb évei előtte állnak.

Nem tévedett teljesen: pár hét múlva olimpiai bajnok lett, év végére pedig világelső.

De 2017-ben jött a csípősérülés, amely végül megváltoztatta a karrierjét.

Később azt mondta: „A 2016-os önmagamnak azt mondanám: élvezd ki ezt a pillanatot, mert gyorsan elmúlik.”

---

Centre Court (17:40 BST)

Heather Watson közben a női öltözőben figyelte Murray meccsét.

„Azt éreztem, hogy ma Wimbledon-győztes leszek. Nem volt bennem kétség” – mondta.

És valóban: Henri Kontinennel megnyerte a vegyes párost, ezzel ő lett az első brit nő 1991 óta, aki Grand Slam-címet nyert.

„Ez az egyik legjobb nap az életemben” – mondta később.

---

London – hajnali ünneplés

A győzelmek után jött a buli.

Murray korábban azt mondta, csak „néhány pohár pezsgő után” táncolna.

Úgy tűnik, ez megtörtént.

A beszámolók szerint Serena Williamsszel is táncolt, majd később a taxiban rosszul lett.

A játékosok hajnalig ünnepeltek – Watson szerint egészen reggel 7-ig.

---

Most

A hétvége hatása máig érezhető.

Murray még abban az évben világelső lett, majd újabb sikereket ért el, de sérülése miatt már nem tudott Grand Slamet nyerni.

Emma Raducanu 2021-es US Open-győzelme újabb mérföldkő lett.

A brit férfi és női mezőny is mélyebb lett, a párosban pedig jelentősen nőtt a sikeresség.

A brit szövetség rekord befektetéseket hajtott végre, és a teniszezők számában is növekedés történt.

A „Murray-hatás” még mindig érezhető – még edzőként és mentor szerepben is.

Ahogy Jack Pinnington Jones fogalmazott: „Úgy érzem, bármikor felhívhatom őt.”

2016? Ahogy Hewett mondta: „Wow, micsoda év volt.”