A több mint 4000 éves gyógyszer, amelyet leggyakrabban fájdalomcsillapításra használnak, képes megakadályozni bizonyos daganatok kialakulását és terjedését a szervezetben olyan eredményekkel, amelyek már most is hatással vannak az egészségügyi irányelvekre.

Nick James, egy negyvenes éveiben járó brit bútorkészítő, először akkor kezdett aggódni az egészsége miatt, amikor édesanyja rákban meghalt, majd testvérénél és több családtagjánál is vastagbélrákot diagnosztizáltak. Genetikai vizsgálatot végeztetett, amely kimutatta, hogy egy hibás gént hordoz, amely Lynch-szindrómát okoz ez az állapot jelentősen növeli az ilyen típusú rák kialakulásának kockázatát.

A segítség azonban váratlan helyről érkezett: James lett az első résztvevője egy klinikai vizsgálatnak, amely azt vizsgálta, hogy a napi aszpirinadag egy vény nélkül kapható fájdalomcsillapító képes-e megelőzni a rák kialakulását.

A génmutáció típusától függően a Lynch-szindrómában szenvedők 10–80%-ánál alakul ki vastagbélrák életük során. James esetében azonban eddig biztatóak az eredmények. „Már tíz éve szed aszpirint, és eddig nem alakult ki nála rák” – mondja John Burn, a Newcastle-i Egyetem klinikai genetika professzora, a vizsgálat vezetője.

Szinte hihetetlennek hangzik, de régóta vannak arra utaló jelek, hogy a gyógyszer csökkentheti a vastagbélrák kialakulásának vagy terjedésének esélyét. Az elmúlt évben számos kutatás és klinikai vizsgálat erősítette meg ezt. Egyes országok már módosították egészségügyi ajánlásaikat, és elsődleges megelőző eszközként javasolják az aszpirint a magas kockázatú csoportok számára (bár a szakértők hangsúlyozzák, hogy ezt csak orvosi felügyelet mellett szabad tenni). Közben pedig egyre jobban értjük, mi állhat a hatás mögött.

Ősi gyökerek

A legújabb eredmények új fejezetet nyitnak az egyik legrégebbi és leghatékonyabb gyógyszer történetében. A 19. század végén régészek 4400 éves agyagtáblákat találtak az ókori mezopotámiai Nippur városában (a mai Irak területén), amelyek különféle növényi, állati és ásványi alapú gyógyszereket soroltak fel. Ezek között szerepelt egy fűzfából származó anyag is, amely szalicint tartalmaz ezt a szervezet szalicilsavvá alakítja, amely fájdalomcsillapító hatású. Szerkezete nagyon hasonlít a modern aszpirinhez (acetilszalicilsav), de jobban irritálja a gyomrot. Az egyiptomiak, görögök és rómaiak is használták ezt a szert.

A modern kutatás 1763-ban indult, amikor Edward Stone angol lelkész beszámolt a Royal Societynek a fűzfakéreg lázcsillapító hatásáról. Körülbelül egy évszázaddal később a tudósok előállították a kevésbé irritáló acetilszalicilsavat, amelyet Bayer márkanéven hoztak forgalomba.

Egy újabb évszázaddal később a kutatók észrevették, hogy az aszpirin a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében is hasznos: vérhígító hatása révén csökkenti a vérrögképződés kockázatát. Emiatt például a brit egészségügyi szolgálat alacsony napi adagban javasolja a magas kockázatú betegeknek.

1972-ben már arra is utaltak kutatások, hogy az aszpirin a rák megelőzésében is szerepet játszhat: egereken végzett kísérletekben csökkentette az áttétek kialakulását.

Egyre erősebb bizonyítékok

John Burn 2020-ban publikálta egy jelentős klinikai vizsgálat eredményeit, amelyben 861 Lynch-szindrómás beteget követtek tíz éven át. Azoknál, akik legalább két évig napi 600 mg aszpirint szedtek, körülbelül felére csökkent a vastagbélrák kockázata.

Egy újabb vizsgálat szerint már alacsonyabb (75–100 mg-os) dózis is hasonlóan hatékony lehet. Ez különösen fontos, mert az aszpirin mellékhatásai például gyomorpanaszok, belső vérzés vagy fekély – kisebb dózis mellett ritkábbak.

Az eredmények már hatással voltak az irányelvekre: az Egyesült Királyságban például azt javasolják, hogy a Lynch-szindrómások fiatal felnőttkortól kezdve szedjenek aszpirint.

Más kutatások azt vizsgálják, hogy már diagnosztizált vastagbélrákos betegeknél is csökkentheti-e az áttétek kockázatát. Egy közel 3000 fős vizsgálatban az aszpirint szedőknél kevesebb mint felére csökkent a kiújulás esélye.

Svédországban ennek hatására már rutinszerűen szűrik a betegeket bizonyos genetikai mutációkra, és szükség esetén alacsony dózisú aszpirint ajánlanak.

Hogyan működik?

Az aszpirin hatásmechanizmusa sokáig rejtély volt. Úgy tűnik, több módon is hat:

• Gátolja a Cox-2 nevű enzimet, amely a sejtnövekedést serkentő anyagok termelésében vesz részt
• Csökkenti a tromboxán nevű véralvadási faktor szintjét, ami segíthet az immunrendszernek felismerni és elpusztítani a daganatos sejteket

Csodaszer? Nem egészen

Bár az eredmények ígéretesek, nem mindenkinek ajánlott az aszpirin rendszeres szedése. Komoly mellékhatásai lehetnek, és nem minden ráktípus esetén hatásos.

A legtöbb szakértő szerint elsősorban a magas kockázatú csoportok számára lehet hasznos – például Lynch-szindrómások vagy vastagbélrákon átesett betegek esetében.

Mindenképpen fontos: az aszpirin rendszeres szedését csak orvosi konzultáció után szabad elkezdeni.

Az aszpirinnel kapcsolatos kutatások folytatódnak, és még sok meglepetést tartogathatnak. Könnyen lehet, hogy ez az ősi gyógyszer a jövőben is fontos szerepet játszik majd talán olyan módokon is, amelyeket ma még elképzelni sem tudunk.