Ahogy sok, mentális egészséggel kapcsolatos kifejezésnél, a „maszkolás” is egyfajta divatos buzzworddé vált de mit is jelent pontosan? És miért csinálják az emberek?

Alapvetően a maszkolás azt jelenti, hogy tudatosan vagy tudattalanul elrejted önmagad bizonyos részeit, hogy beilleszkedj, elkerüld az ítélkezést, és biztonságban maradj. Néha ez az önvédelem szükséges lehet pszichológiai, érzelmi vagy akár fizikai okokból is. Ugyanakkor ára is lehet: erős kimerültség, az elszakadás érzése, és az a bizonytalanság, hogy valójában ki vagy a „maszk” mögött.

A maszkolás régóta segít megérteni, hogyan boldogulnak a neurodivergens emberek a világban, és a fogalom ma is leginkább hozzájuk kötődik. A „neurodiverzitás” egy gyűjtőfogalom, amelybe például az autizmus spektrumzavar (ASD), a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) és a kényszerbetegség (OCD), valamint más kognitív és neurológiai eltérések tartoznak. Ma azonban, ahogy a kifejezés egyre elterjedtebb, egyes szakértők tágabban értelmezik, hogy kikre alkalmazható.

Szakértőket köztük neurodiverzitást elfogadó és traumainformált terapeutákat kérdeztek meg arról, hogyan néz ki a maszkolás, miért történik, és kik hajlamosak rá. Arról is beszéltek, hogyan ismerheted fel, hogy maszkolod magad, és hogyan kezdhetsz el „levetkőzni” ezt a viselkedést biztonságos és megerősítő módon.

Akár neurodivergens vagy, akár csak most kezded észrevenni, hogy gyakran „visszafogod” magad, ez a téma neked szól.

Mi az a maszkolás?

Ha valaha is visszafogtad az érzelmeidet, megváltoztattad a hangnemed, vagy elrejtetted önmagad egy részét, hogy jobban beilleszkedj, akkor már megtapasztaltad a maszkolás egy formáját. Ez több, mint „szerepet játszani”: gyakran egy módja annak, hogy biztonságban maradj olyan környezetben, ahol az egyformaság az elvárt de idővel kimerítővé válik.

Neurodivergens embereknél ez különösen megterhelő lehet. Egy terapeuta szerint a maszkolás „annak a kimerítő erőfeszítése, hogy elrejtsük azokat a tulajdonságokat, amelyek nem számítanak tipikusnak a neurotipikus világban.” Gyakran annyira beépül, hogy az emberek észre sem veszik, hogy csinálják.

Fontos különbség a „kódváltás” (code-switching) és a maszkolás között: előbbi inkább tudatos alkalmazkodás, míg a maszkolás sokszor nem szándékos.

Gyerekkorunktól kezdve tanuljuk meg, hogy mi „elfogadható” és mi nem, és a negatív visszajelzések hatására elkezdjük elrejteni önmagunk részeit.

Miért maszkolnak az emberek, és kik hajlamosabbak rá?

Bizonyos szinten szinte mindenki maszkol. Már gyerekkorban megtanuljuk: ha valamit csinálunk, és negatív reakciót kapunk, akkor legközelebb elkerüljük.

A különbség az alkalmi alkalmazkodás és a mélyen beépült maszkolás között van. Utóbbi különösen jellemző neurodivergens emberekre.

Egyes csoportok például nők és nőies megjelenésű emberek még inkább hajlamosak lehetnek erre, ami befolyásolhatja a diagnózis idejét is. Kutatások szerint az autizmust sokkal később diagnosztizálják nőknél, és gyakran rejtve marad.

Ennek oka lehet az úgynevezett „szociális kompenzáció”: sokakat arra nevelnek, hogy viselkedjenek „megfelelően”, például:

• ne ficánkoljanak,
• mindig mosolyogjanak,
• tartsanak szemkontaktust.

A maszkolás akár traumából is eredhet: akik bizonytalan vagy veszélyes környezetben nőttek fel, gyakran megtanulják elrejteni valódi érzéseiket a túlélés érdekében.

Fontos: a maszkolás nem „hamisság”, hanem egy megküzdési stratégia.

Milyen hatásai vannak a maszkolásnak?

Önmagad és szükségleteid elvesztése
Idővel elmosódhat a határ a „valódi” és a „maszkolt” éned között, és nehéz lesz felismerni, mire van szükséged.

Fizikai és mentális kimerültség
A folyamatos alkalmazkodás rengeteg energiát igényel még akkor is, ha nem tudatos.

Kiégés és depresszió
Sokan nem értik, miért fáradtak állandóan, miért nem tudnak kapcsolódni másokhoz, vagy miért érzik magukat kívülállónak.

Kapcsolatok sérülése
Ha nem tudod, ki vagy valójában, nehéz valódi kapcsolatokat kialakítani.

Lehetséges „előnyök”
Bizonyos helyzetekben például munkahelyen a maszkolás segíthet érvényesülni vagy biztonságban maradni.

Honnan tudhatom, hogy maszkolok?

Néhány jel:

• Figyelmen kívül hagyod a saját szükségleteidet
• Nehéz megfogalmazni, mire van szükséged
• Előre „begyakorlod”, mit fogsz mondani
• Folyamatosan kontrollálod a viselkedésed
• Teljesen kimerülsz társas helyzetek után

Hogyan kezdhetem el „levetni a maszkot”?

A „demaszkolás” egy hosszú folyamat. Nem kell sietni vele, és nem minden helyzet biztonságos hozzá.

Fontos lépések lehetnek:

• szakemberrel való munka
• biztonságos, elfogadó közösség keresése
• saját szükségleteid tudatosítása (pl. naplóírás)
• kis lépésekben való változtatás

Például:

• kényelmesebben ülni,
• szabadabban mozogni,
• megkérdezni magadtól: „mi esne most jól igazán?”

Már apró változtatások is segíthetnek abban, hogy újra kapcsolatba kerülj önmagaddal.