Alfred Hitchcock hátborzongató horrorfilmje, amely idén 65 éves, valószínűleg nem vált volna minden idők klasszikusává Bernard Herrmann nyugtalanító filmzenéje nélkül.

Sikító brácsák, amelyek mintha egy vágóhídról szólnának. Tompa, ütő basszusok, amelyek lassulnak, mintha egy áldozat elhaló szívverését utánoznák. Ha elvennénk Bernard Herrmann zenéjét Alfred Hitchcock Psycho című filmjéből, nehéz lenne elképzelni, hogy ugyanilyen idegőrlő hatást érne el.

Különösen a leghíresebb jelenet zenéje kulcsfontosságú: amikor a szőke Marion Crane (Janet Leigh) nem sokkal azután, hogy bejelentkezik a Bates Motelbe, a zuhany alatt egy árnyékos gyilkos támadásának áldozata lesz.

„Az a zene mindent visz” – mondja Rachel Zeffira. „Ez madár, ez rovar, és ez a fejedben lévő belső hang.”

A film, amely majdnem elbukott

A projekt kezdetben problémás volt: a Paramount nem mutatott különösebb érdeklődést, és Hitchcockot sem támogatták igazán. A kis költségvetés ellenére azonban a rendező bizonyított – ebben pedig nagy szerepe volt Herrmann zenéjének.

„A Psycho önmagában sem volt rossz film, de hiányzott belőle a feszültség” – mondja Steven C. Smith. Herrmann egy teljes, 50 fős vonószenekarra írt partitúrával „jéghideg, tiszta” hangzást teremtett.

A leghíresebb jelenetnél a hangszerek „felszabadulnak”, a sikoly-szerű vonóshangok pedig állatiasan hasítanak a levegőbe – ez tudatosan kapcsolódik a filmben megjelenő taxidermista karakterhez, Norman Bateshez.

Hitchcock végül maga is meggyőződött a zene erejéről, és elfogadta a zeneszerző javaslatát, hogy használják fel.

Egy ikonikus együttműködés

Hitchcock és Herrmann együttműködése feszült, de rendkívül termékeny volt. Hat film alatt dolgoztak együtt, köztük olyan klasszikusokon, mint a Vertigo és a North by Northwest.

Herrmann híres volt arról, hogy a filmek irodalmi alapanyagát is elolvasta, így zenéje különösen „empatikus” lett: minden hang érzelmi jelentéssel bírt.

Herrmann pályája

Bernard Herrmann már fiatalon tehetséges zeneszerző volt, később pedig a rádiós drámák világában dolgozott, többek között Orson Welles mellett is.

A rádiós munkák megtanították arra, hogyan lehet a csendet és a hangszüneteket is feszültségkeltésre használni.

A pszicho hatása a filmzenére

A Psycho zenéje nemcsak a horror műfaját, hanem a teljes filmzeneszerzést megváltoztatta.

A híres zuhanyjelenet után:

• a vonós „sikolyok” a horror alapnyelvévé váltak,
• a zene a feszültségkeltés egyik legfontosabb eszköze lett,
• és számos későbbi film – például a Jaws – is merített belőle.

John Williams legendás Jaws témája például egyértelműen hordozza Herrmann hatását.

Örökség

A Psycho zenéje a popkultúrára is hatott:

• mintázták hiphop előadók,
• hatott a Beatles Eleanor Rigby hangszerelésére,
• és még a modern filmzenében is visszaköszön.

A kritikusok szerint Herrmann stílusa olyan, mintha a zenei motívumokat „loopolná” – ez később a hiphop produceri gondolkodásmóddal is párhuzamba állítható.

A szakítás és a késői korszak

Hitchcock és Herrmann kapcsolata végül 1966-ban, a Torn Curtain című filmen tört meg.

Herrmann 12 fuvolát, 16 kürtöt és nagyzenekari hangszerelést akart, Hitchcock viszont könnyedebb popos hangzást szeretett volna – ez vezetett a szakításhoz.

Később azonban Herrmann még dolgozott Martin Scorsese Taxi Driver című filmjén is, amely tovább erősítette örökségét.