Newton Square — Valahol a 16. tee környékén, éppen amikor Aldrich Potgieter készült elütni a labdát, egy néző a tömegből egy lényegre törő kérdést tett fel:

„Van bárki ebben a csoportban, akire érdemes odafigyelni?”

A pillanatban Potgieter 5 ütéssel a par alatt még vezette a PGA Championship mezőnyét. Később azonban a hétvége előtt már Maverick McNealy és Alex Smalley mögött, egy ütéssel lemaradva, 3-underrel állt.

A kíváncsi néző kérdése részben érthető volt. Miközben Rory McIlroy, Jon Rahm és Jordan Spieth csoportját tömegek követték a pályán, Potgieter körül csak néhány elszórt szurkoló állt a korlátnál. Ő sokkal inkább egy „ki ez?” játékos volt, mint egy „mindenki ismeri” sztár.

Még a közvetítésben dolgozó szakértőknek is fejtörést okozott, hogy pontosan ki is ő. A SiriusXM golfkommentátorai például élő adásban vitatkoztak a keresztneve kiejtésén.

„Alrdrick?” „Aldritch?” Végül a helyes válasz: kemény „k”-val a végén: Al-drik.

A hangulatot jól mutatta, hogy a néhány helyi szurkoló saját beceneveket is kitalált: „Let’s go Pot!” vagy „Way to go, Potty!”

Potgieter valószínűleg nem hagyta jóvá ezeket a ragadványneveket.

A 21 éves játékos végül elvesztette a vezetést, miután az utolsó két lyukon bogey-t ütött, de így is ott maradt a nagy nevek között a szombati folytatásban ami hatalmas előrelépés egy olyan játékosnak, akit a torna elején még +4300-as oddsal tartottak számon.

Ő maga meglepően nyugodtan kezelte a helyzetet.

„Valószínűleg sokan fognak minket követni” – mondta. „De lehet, hogy jobb is ez, mint az utolsó csoportban lenni, vagy ilyesmi. Szóval még így is sok pozitívum van ebben a helyzetben.”

A valóság az, hogy Potgieter egy ritka helyzetben van: gyakorlatilag nincs veszítenivalója. Ha rosszul szerepel, visszatérhet a viszonylagos ismeretlenségbe; ha jól, egyre többen fogják tudni nemcsak a nevét, hanem azt is, hogyan kell kimondani.

Dél-afrikai származású, Pretoria városában született, és már gyerekként is kiemelkedő tehetségnek számított. Nyolcévesen Ausztráliába költözött, hogy komolyabban foglalkozhasson a golffal.

A befektetés megtérült: nagy fölénnyel nyert junior tornákat, 17 évesen az egyik legfiatalabb győztese lett az Amateur Championshipnek, később pedig rekordot döntött a Korn Ferry Touron, majd 20 évesen PGA-futamot is nyert.

Erőjátékosként írják le korábban rögbizett és birkózott is, és maga is azt vallja, hogy az „attack” (támadó) golf áll hozzá a legközelebb: nem túl sokat gondolkodni, hanem ütni hosszút és egyenest.

A PGA Championship első két napja után is ez a hozzáállás működött egészen az utolsó két lyukig.

„Nem volt nagy elvárás, hogy nyerjek” – mondta. „De a következő két hétben még jönnek versenyek. Jó lenne valami olyat hazavinni, ami megéri.”

És talán azt is, hogy egyre többen megtanulják kimondani a nevét.