Amikor idén fegyveres bandák felgyújtották a FIFA Goal Center-t Haiti fővárosában, nem csupán egy fontos sportlétesítmény vált a lángok martalékává. Ez volt a haiti ifjúsági sport egyik központja, ahol fiatal tehetségek edzettek, és ahol egy egész generáció álmai formálódtak egy erőszak sújtotta országban.

Néhány hónappal korábban Louicius Deedson – aki egykor maga is ezek közé a feltörekvő sportolók közé tartozott – történelmet írt a haiti válogatottal Curaçaón. A csapat legyőzte Nicaraguát a világbajnoki selejtezőn, és ezzel több mint 50 év után először biztosította Haiti helyét a világ legnagyobb sporteseményén.

Port-au-Prince utcái egy rövid időre újra élettel teltek meg: euforikus szurkolók ünnepeltek, ami ritka pillanatnyi megkönnyebbülést hozott az országot sújtó válságok és erőszak közepette.

„Rég láttál már ilyen egységet a haiti emberek között” – mondta a 25 éves Deedson, aki a győztes mérkőzés egyik gólját szerezte novemberben. A válogatott számára ez különösen figyelemre méltó siker, hiszen a csapatnak külföldön kellett edzenie az ország instabil, erőszakos helyzete miatt.

Az ENSZ szerint a főváros 80–90%-át bandák irányítják, köztük olyan területeket is, ahol az ország legnagyobb stadionjai találhatók. A Stade Sylvio Cator volt korábban a válogatott edzőhelye évtizedeken át – még az 1970-es egyetlen világbajnoki szereplés idején is.

Ma azonban a stadion már évek óta nem használható, mert fegyveres csoportok vették át a környék irányítását. A válság a főváros kulcsfontosságú útvonalait is megbénította, ami súlyos élelmiszerhiányhoz és humanitárius krízishez vezetett.

A félelem áthatja a mindennapokat, és ez alól a sport sem kivétel.

Deedson olyan stadionokban is játszott, amelyek ma bandák ellenőrzése alatt állnak, és fájdalommal látja, hogy a haiti gyerekek nem tudják használni ezeket a létesítményeket.

A középpályás – aki jelenleg az MLS-ben szereplő FC Dallas játékosa – Port-au-Prince Tabarre negyedében nőtt fel. A 2010-es földrengés és a bandák erőszaka nehézzé tette a mindennapokat, ezért tinédzserként az Egyesült Államokba költözött, hogy tanuljon és futballkarriert építsen.

„Szerintem akkor ez volt a legjobb döntés számomra” – mondta.

A játék nem áll meg

A válogatott játékosainak többsége külföldön született és él, például Franciaországban, ahol profi klubokban játszanak. A zavargások miatt a csapat nem tud hazai mérkőzéseket játszani, és a stadionok sem használhatók edzésre. Még az edzőjük sem tud Haitire utazni, ezért Floridában és New Jerseyben készülnek a tornára.

Woodensky Pierre azon kevés játékosok egyike, akik Haitin nőttek fel és ma is ott élnek – és az egyetlen, aki a helyi bajnokságban játszik.

Ő a szegény Cité Soleil negyedből származik, ahol gyerekként az apjával kezdett focizni. Később anyjához költözött, és számos akadályba ütközött, amelyek sok haiti gyerek számára ismerősek: pénzhiány, felszerelés- és lehetőséghiány.

„Volt idő, amikor úgy éreztem, soha nem jutok el idáig” – mondta. „Semmim nem volt, sem támogatásom. A futball volt az egyetlen dolog, ami megmaradt.”

Később ösztöndíjat kapott, ami lehetővé tette, hogy iskolába járjon.

De Cité Soleil továbbra is az erőszak egyik központja. 2026 májusában például a Doctors Without Borders kénytelen volt felfüggeszteni a működését a térségben a fegyveres összecsapások miatt.

Pierre ma a Violette Athletic Club játékosa, és részt vesz a hazai bajnokságban, amely a válság ellenére is működik. A csapata egy döntő mérkőzést nyert a főváros egyik biztonságosabb negyedében, Pétionville-ben.

Elveszett tehetségek

A játékos reméli, hogy a világbajnoki szereplés lehetőséget ad más fiatal tehetségeknek is.

Haitin a sport nemcsak fejlődési lehetőség, hanem menekülési út is az erőszak elől – különösen egy olyan országban, ahol az ENSZ szerint a bandák tagjainak jelentős része kiskorú.

Ezért a Haiti Ministry of Youth, Sports and Civic Action szeretne új sportlétesítményeket építeni, bár a helyzet ezt egyelőre megnehezíti.

„Fájdalmas látni, amikor egy gyerek fegyvert tart a kezében” – mondta a minisztérium szóvivője.

Pierre korábbi ügynöke szerint a nehéz háttér erőt is adott a játékosnak.

„Egy harcos mentalitását fejlesztette ki” – mondta.

A játékosokat azonban nehéz elérni és nemzetközi karrierhez segíteni, mivel az országban instabil a helyzet, és sok fiatal bizalmatlan vagy veszélyes környezetben él.

„Sok tehetség van Haitin, de jelenleg elvész” – mondta Louicius Deedson.

Saját gyerekkori otthona is részben leégett egy tavalyi támadásban. Családja és sok más haiti ember folyamatosan menekülni kényszerül az erőszak elől.

„Ez nem csak az én családomról szól, hanem minden haiti emberről” – mondta.

Még Texasból is figyeli az otthoni eseményeket, és abban reménykedik, hogy Haiti történelmi világbajnoki részvétele valamiféle változást hozhat.