Rose Chapman története a Detroit: Become Human című játékból ritka kivétel. Rose egy farmer, anya, és olyan nő, aki üldözött androidokat segít Kanadába menekülni az Egyesült Államokból. Egyben az egyik kevés „nem vékony testalkatú” női karakter a videojátékokban.

A karaktert alakító színész, Dana Gourrier motion capture (mo-cap) technológiával dolgozott: teljes testet rögzítettek, jelmezek és smink nélkül, csak egy szoros testruhában és jelölőpontokkal. Ez a technológia a mozgást, különösen a járást rögzíti – ami a játékokban kiemelten fontos, hiszen a karakterek nagy része folyamatosan mozog.

A „vékonyság mint alapbeállítás” problémája

A videojáték-iparban a női karakterek többsége ma is szinte automatikusan vékony testalkatú. A szakértők szerint ennek több oka van:

A fejlesztés során a „semleges” karaktertest gyakran egy karcsú, atlétikus modellből indul ki. Minden ettől eltérő testtípus extra munkának számít – animációban, ruhakezelésben, és mozgásrendszerben is.

Egy kutató megfogalmazása szerint a probléma nem technológiai:

„Nem a technológia a gond. A döntéseket meghozó emberek.”

A motion capture ugyan képes bármilyen test mozgását rögzíteni, de a karakterek későbbi „átalakítása” (retargeting) során a legtöbb rendszer alapértelmezetten vékony testekre van optimalizálva.

Láthatatlanság és sztereotípiák

A cikk szerint a nagyobb testű karakterek:

• ritkán játszhatók,
• gyakran mellékszereplők,
• vagy negatív, komikus, illetve „szörnyként” ábrázolt figurák.

Ez a jelenség nem csak játékokra jellemző, hanem filmekben és tévésorozatokban is megjelenik.

Egy példaként említett karakter a Dead Rising 3 egyik mellékszereplője, akit a cikk erősen karikaturisztikus, megalázó ábrázolásként említ.

Miért marad ez így?

A fejlesztők gyakran arra hivatkoznak, hogy:

• túl drága minden testtípus animálása,
• túl sok plusz munka a ruhák és mozgások igazítása,
• és a piac „a megszokott” (azaz vékony) testeket várja el.

Egyes korábbi nyilatkozatok még azt is sugallták, hogy bizonyos testtípusok „nem férnek bele” a játék dizájnjába – bár szakértők ezt inkább döntési, nem technológiai kérdésnek tartják.

A technológia valójában nem akadály

A mozgásrögzítés szakértői szerint a rendszer elvileg bármilyen testet képes kezelni. A gond inkább az, hogy a legtöbb animációs szoftver „átlagos” testként a vékony, atletikus formát használja.

Ez torzítást is okozhat: például egy nagyobb testű ember mozgása nem ugyanúgy viselkedik, mint egy vékonyé, de a játékok ezt gyakran nem modellezik hitelesen.

Van előrelépés?

Vannak pozitív kivételek:

• karakterkészítő rendszerek (pl. The Sims 4 vagy Starfield),
• többféle testet kínáló sportjátékok,
• és néhány indie játék, amely tudatosan épít testdiverzitásra.

Az egyik idézett fejlesztő szerint az indie stúdiókban történik a legtöbb innováció, mert ott nagyobb a szabadság a karakterek sokféleségére.

A lényeg

A cikk üzenete szerint a „vékony test mint alapértelmezés” nem technikai szükségszerűség, hanem kulturális és iparági döntések eredménye. A videojátékok pedig – a technikai lehetőségeik ellenére – még mindig csak nagyon korlátozottan tükrözik a valós testdiverzitást.