Egy ipari térbe érkezem San Francisco egy technológiában gazdag negyedében, és arra számítok, hogy egy fenyegető, humanoid robotkatonát fogok látni, amint valami harci jellegű dolgot csinál: talán a szárazföldi hadviselés jövőjét.

Ehelyett a fekete, fényes, arctalan Phantom robot „szabad játékkal” van elfoglalva, színes gyereképítőkockákat pakolgat.

„Adatokra van szükségünk arról, hogyan lép interakcióba a környezetével… [és] ez a mai menü” – magyarázza Sankaet Pathak, a mindössze kétéves Foundation Robotics társalapítója és vezérigazgatója, amely a Phantomot katonai és civil célokra fejleszti.

Később a férfi a 80 kilogrammos, acélborítású testét a teremben lökdösi, hogy bemutassa a stabilitását, és megmutatja, hogyan jár.

Míg sok vállalat gyárakba, otthonokba vagy társas robotnak fejleszt autonóm humanoid robotokat, a Foundation azt állítja, hogy az Egyesült Államokban egyedüliként kifejezetten széles körű védelmi felhasználásra készít ilyeneket.

Ez magában foglal olyan támogató feladatokat, mint a készletek felvétele, felderítés, felszerelés vagy sebesültek mentése, illetve veszélyes területek vizsgálata. De – vitatottabb módon – harci feladatokat is, vagyis ellenségek „megsemmisítését”, amit Pathak „frontvonalbeli fegyveresítésnek” nevez.

A robotok felfegyverzése szerinte csökkenthetné a katonák kockázatát. Bejuthatnának épületekbe és átvizsgálhatnák azokat, ahol a szűk folyosók halálos veszélyt jelentenek.

Emellett csökkenthetnék a járulékos károkat is. A szárazföldi autonóm rendszerek pontosabbak lehetnek, mint a levegőből végrehajtott autonóm csapások – állítja.

Mindez azonban még a jövő a Foundation Phantomja esetében.

Az általam is látott első generációs Phantom MK-1-nek nincs akkumulátora, nem por- és vízálló, és nem tud felállni, ha elesik.

A kezei – amelyek továbbra is komoly kihívást jelentenek a robotikában – nem elég erősek és ügyesek, és egyelőre rendes csuklója sincs.

Egy második generációs modell készül a létesítmény egy másik, elzárt részében.

Pathak szerint a Phantom MK-2 már időjárásálló lesz, nagy akkumulátorral kb. hat órás működési időt biztosít, és képes lesz felállni, ha elesik, illetve nagyobb terhelést is kibír.

A jobb kezek kulcsfontosságúak. A következő verzió már sokkal több irányban mozgó ujjakkal és csuklóval rendelkezik majd, amelyek lehetővé teszik a fegyverek kezelését is – mondja Pathak.

A Foundation célja, hogy 2027 végére évente legalább 40 000 darabot gyártson, hosszú távon darabonként 20 000 dollárnál (kb. 15 000 fontnál) alacsonyabb költséggel.

Pathak azt állítja, hogy Kína is fejleszti ezt a technológiát, és a Nyugatnak lépést kell tartania.

Ő egy olyan jövőt képzel el, ahol több százezer AI-vezérelt humanoid robot alkot szárazföldi haderőt, hasonlóan ahhoz, ahogy az autonóm drónok már egyre nagyobb szerepet kapnak a levegőben. Egy ilyen robotkatona-flotta szerinte elrettentő erő lehetne a háborúk ellen.

A Foundation 24 millió dolláros (18 millió fontos) kutatási szerződésekkel rendelkezik, amelyek keretében az amerikai hadsereggel is teszteli a technológiát, és két egységét jelenleg az ukrán hadsereg is próbálja.

Az amerikai katonai tesztelés egyelőre fegyverek kezelésére korlátozódik, míg Ukrajnában már a fegyveres alkalmazás is része a kísérleteknek – állítja Pathak.

A cég idén került reflektorfénybe, miután Eric Trump, az amerikai elnök fia befektetőként és tanácsadóként csatlakozott.

A Foundation Pathak számára egyben lehetőség is a bizonyításra: korábbi cége, a Synapse pénzügyi szolgáltató 2024-ben csődbe ment.

De valóban erre van szüksége a hadseregnek? Mennyire nehéz ilyen robotokat építeni, és milyen etikai kérdéseket vet fel mindez?

A hadsereg egyértelműen érdeklődik – mondja Dean Fankhauser a Robozaps nevű humanoid robotikai tanácsadó cégtől. Egy jelenlegi amerikai hadsereg-versenyre hivatkozik, amely humanoid rendszereket keres különféle feladatokra.

Szerinte „teljesen elkerülhetetlen”, hogy egy cég üzleti lehetőséget lásson a technológia fegyveresítésében.

Már most is léteznek egyszerűbb robotok – például drónok és földi robotok –, amelyek robbanóanyagokat vagy más hasznos terheket hordoznak, különösen látványosan Ukrajnában.

Egyes cégek négylábú robotkutyákat is próbáltak fegyveresíteni, bár ezek még nem jelentek meg széles körben a harctéren.

Más vállalatok viszont elutasítják a fegyveresítést etikai okokból.

Pathak ezzel nem ért egyet, szerinte veszélyes, hogy nem mindenki követi a Foundation példáját.

A humanoid robotkatonák szerinte azért logikusak, mert a világ az emberhez van igazítva. Szerszámoktól a fegyverekig nem kell mindent újratervezni.

Szerinte az embernek „a folyamatban kell maradnia”, és jóvá kell hagynia a halálos erő alkalmazását, bár vannak kivételek, amikor az autonóm működés is szükséges lehet.

A legnagyobb kihívás – és ez minden humanoid robotokat fejlesztő cégnél így van – az AI fejlesztése, amely képes a való világ kiszámíthatatlan helyzeteiben működni.

A Phantomot a Cortex nevű AI-rendszer irányítja, és ennek egy új verziója is készül.

Az elképzelés szerint a Phantom egy feladatot kap – például utánpótlás szállítását vagy egy épület belső feltérképezését –, amelyet videókból, képekből és szöveges példákból tanult.

Ezután a környezetét a sisakjában lévő kamerákkal érzékeli, amelyek 360 fokos látást biztosítanak, így az AI képes elemezni a környezetet és ehhez igazítani a mozgását.

A Cortexben – mondja Pathak – kétféle AI-modell működik együtt.

Egy „érvelő modell” értelmezi a célt és megtervezi a robot lépéseit.

Egy szélesebb „világmodell”, amely internetes videókon és a robot valós tapasztalatain alapul (beleértve a „szabad játékot” a kockákkal), előrejelzi, hogyan reagál a környezet, segítve a biztonságos mozgást és végrehajtást.

De nem mindenki biztos abban, hogy a humanoid forma a legjobb.

Más robotok, például a négylábúak, gyorsabban és hatékonyabban mozognak nehéz terepen – mondja Fankhauser.

Szerinte a jelenlegi humanoid robotok még ott tartanak, hogy alig tudnak raktári dobozolást végezni, nemhogy ajtót nyitni.

Ha ma kitörne egy háború Tajvanon, elképzelhetetlennek tartja, hogy ezek a rendszerek hatékonyan bevethetők lennének.

A kínai robotbemutatók szerinte lenyűgözők, de kontrollált környezetben zajlanak, nem valós harctéren.

Robert Griffin, a Florida Institute for Human and Machine Cognition kutatója szerint a humanoidoknak lehet szerepük a katonák kockázatának csökkentésében, de a kiszámíthatatlan környezet továbbra is óriási akadály.

Egy robotnak például egy ismeretlen magasságú ablakon kellene beugrania, egyenetlen talajra érkeznie, és azonnal navigálnia egy ismeretlen belső térben – ez rendkívül nehéz.

Az emberi katonák könnyen kijátsszák az AI-t „rendhagyó” viselkedéssel, például bukfencezéssel vagy kartondoboz a fejen trükkel.

A gyakorlati problémák sem kicsik: az üzemidő minden humanoid cégnél gond, mert a mozgás és az ízületek sok energiát igényelnek.

A hat óra működés „nagyon jó eredménynek” számítana.

Az sem világos, hogy a robot képes lesz-e megbízhatóan kezelni emberi fegyvereket.

Közben az etikai aggályok is erősek.

A halálos autonóm fegyverek – bármilyen formában – csökkentik a háború küszöbét, eldehumanizálják a konfliktust és elmoshatják a felelősséget – mondja Nicole van Rooijen a Stop Killer Robots szervezettől.

Szerinte különösen aggasztó a humanoid forma, mert emberinek tűnő gépek könnyen bizalmat kelthetnek, és így az emberek rosszul ítélhetik meg a veszélyt.

A megoldás szerinte nem a gyorsítás, hanem nemzetközi szabályok bevezetése, amelyek lassítják vagy korlátozzák ezt a fegyverkezési versenyt.