Két napon át a fegyveres erőszak szünetelt.

Akkoriban a világbajnoki címvédő Brazília érkezése egy barátságos mérkőzésre a konfliktusok sújtotta Haitire teljesen leállította Port-au-Prince főváros életét 2004-ben.

„Biztos, hogy a brazilok Haitin játszanak? Olyan, mintha Brazíliában lennének” – emlékszik vissza a haiti újságíró, Pierre Richard Midy, hogy külföldi barátai ezt kérdezték tőle.

Valóban így is tűnt. A brazil zászlókat lengető, sárga-zöld mezeket és arcfestést viselő ezrek lepték el az utcákat, és fára is felmásztak, hogy jobban lássák hőseiket, köztük Ronaldót, Ronaldinhót és Roberto Carlost.

Mivel Haiti egyetlen férfi világbajnoki szereplése 1974-ben történt, a szurkolók régóta Brazíliát tekintették „saját csapatuknak” a legnagyobb tornákon. Ez a rajongás az elmúlt évtizedekben tovább erősödött, részben Brazília békefenntartó, humanitárius és migrációs támogatásai miatt.

Haiti 6–0-ra elvesztette a mérkőzést, de az ENSZ által szervezett találkozó sokkal többről szólt egy olyan karibi országban, amelyet bandaháborúk uralnak. Midy szerint „a béke légköre” uralkodott, és a bandák is „készen álltak lapozni és két napra tűzszünetet tartani”.

Idén a haitiak arra készülnek, hogy ritka alkalommal nemcsak saját válogatottjuknak szurkolhatnak a világbajnokságon, hanem ismét Brazíliával is találkoznak.

Mindkét csapat a C csoportban van, Skócia és Marokkó mellett.

Az utcákat kitakarították, haiti zászlókat függesztettek ki büszkén, a szurkolók pedig kreatív módon próbálják nézni a meccseket egy olyan országban, ahol krónikus áramhiány van.

Számukra a futball ismét a reményről szól, nem az eredményről.

---

Brazília 2004-es látogatása

A brazil válogatott a világbajnoki trófeával 2004-ben Haitire látogatott, ENSZ-békefenntartók kíséretében.

A biztonság szigorú volt, amikor Brazília a trófeával érkezett.

Haiti a világ egyik legveszélyesebb országa, amelyet súlyos humanitárius válság sújt, és természeti katasztrófák – például a 2010-es földrengés, amely több mint 100 000 ember halálát okozta – tovább súlyosbították a helyzetet. A válogatott évek óta nem játszhatott hazai pályán.

---

A futball mint remény

A válogatott szövetségi kapitánya soha nem járt Haitin, a játékosok többsége külföldön született, és sok szurkoló számára a vb-meccsek elérése is nehéz lesz az amerikai utazási korlátozások és a költségek miatt.

„Sok játékosunk soha nem járt Haitin, ezért néha elmesélem nekik az ország valóságát és azt a felelősséget, amit viselünk” – mondta Haiti válogatottjának gólrekordere, Duckens Nazon.

„Amikor felvesszük a mezt, az több mint egy meccs. Mi vagyunk a világ első független fekete nemzete. Sok történelmünk van. Ezt a szerepet vállalnunk kell.”

---

Egy játékos, aki a valóságból jön

A haiti keret egyetlen hazai bajnokságban játszó tagja Woodensky Pierre.

A középpályást Cité Soleil nyomornegyedében nevelték fel, és a Violette AC-ben játszik, amelynek stadionját – a Stade Sylvio Catort – bandák vették át.

A klub bajnok lett a világbajnokság előtt, de a döntő mérkőzés kezdését lövöldözés késleltette.

Pierre-t kezdetben videók alapján hívta be a szövetségi kapitány, mert személyesen nem tudta megfigyelni.

„Ez a játékos az ország egyik legveszélyesebb környékéről jön. Ösztönösen játszik, mert korán megtanulta, hogy a tétovázás mindent elvehet” – mondta Midy.

„Ő reményt ad az embereknek: hogy nem vagyunk halottak, van itt tehetség.”

---

„Nem fegyver, hanem lehetőség”

Nazon szerint a válogatott üzenete az új generáció felé egyértelmű:

„Nem vagy köteles fegyvert ragadni. Nem kell bandához csatlakozni vagy drogokkal foglalkozni. Sok más út van a nehézségekből való kilépésre.”

2021-ben káoszba süllyedt az ország Jovenel Moïse elnök meggyilkolása után, és azóta bandák töltik be a hatalmi vákuumot.

Az Amnesty International szerint 2024-ben mintegy 5600 ember halt meg Haitin.

---

Külföldön játszó „hazai” csapat

Haiti „hazai” mérkőzéseit több mint 800 km-re, Curaçaón játssza.

A 26 fős keret játékosai 15 különböző ország 25 klubjában szerepelnek.

A csapatot a francia Sébastien Migné irányítja, aki korábban Kamerun másodedzője volt a 2022-es vb-n.

„Ő egy varázslatos edző” – mondta Midy.

„Nem értem, hogyan csinálja. Azt mondja: nem én vagyok, hanem a játékosok. Csak azt mondom nekik: szívből játsszatok.”

---

A válogatott és az identitás

Nazon Franciaországban született haiti szülőktől, és kultikus hőssé vált.

Csapattársa, Hannes Delcroix Belgiumban nőtt fel örökbefogadó családban, és csak később került kapcsolatba haiti vér szerinti családjával.

2025-ben úgy döntött, Haitit képviseli.

„Eljön a pillanat, amikor megkérdezed magadtól: mit akarsz, és melyik országot képviseled?” – mondta.

---

A világbajnokság és a remény

Haiti történelmi vb-kijutása különleges napra esett, november 18-ra, amely az 1803-as rabszolgafelkelés évfordulója is.

A csapat olyan mezt akart viselni, amely ezt a történelmi eseményt ábrázolja, de a FIFA ezt megtiltotta politikai üzenetek miatt.

A szurkolók Haitin improvizálnak, hogy egyáltalán nézhessék a meccseket: generátorokat osztanak meg, közösségi „szurkolói zónákat” hoznak létre, sőt napenergiás rendszereket is használnak.

---

Brazília és Haiti – újra

A második vb-meccsen Haiti Brazíliával játszik.

Nazon szerint most már a hazai csapatot kell támogatni:

„Régen sokan inkább Brazíliának szurkoltak. De most már van saját csapatunk. Lehet szeretni Brazíliát, de nekünk kell szurkolni.”

---

Futball mint béke

„Minden bandavezér focirajongó” – mondta Midy.

„A vb-kijutás után láttam videókat, ahol a bandák is ünnepeltek az utcákon.”

Nazon hasonló jelenetekre emlékszik a 2019-es Arany-kupáról is:

„Bandatagok és civilek együtt ünnepeltek. Soha nem láttam ilyet.”

„A világbajnokság alatt ez újra megtörténik. De azt szeretnénk, hogy ez a hangulat ne csak pár meccsig tartson, hanem örökre.”

---