Amikor vasárnap Észak-Angliában, az Etihad Stadionban megszólalt a lefújást jelző sípszó, az élő közvetítés gyorsan ráközelített a Manchester City csatárára, Erling Haalandra.

A norvég játékos éppen megszerezte a győztes gólt csapata 2–1-es sikerében a bajnoki rivális Arsenal ellen, amivel öt mérkőzéssel a szezon vége előtt a City kezébe került a trófea sorsa.

Így, amikor a kamera az arcába volt tolva, Haaland úgy döntött, egy kicsit szórakozik. Miközben a szurkolók ünnepeltek a lelátón, a City kulcsjátékosa üzent a kocsmákban és otthon ülő millióknak.

Oldalról a kamerába pillantva, félmosollyal az arcán Haaland elkezdte énekelni Flo Rida 2011-es slágerének, a „Good Feeling”-nek a refrénjét:

„Ó, ó, néha olyan jó érzésem van, igen” dúdolta, egy olyan pillanatban, amely azóta világszerte mémmé vált.

Ez a jelenet egyben jól tükrözte az idei Premier League bajnoki versenyfutásának tágabb történetét is azt, ami semleges nézők számára izgalmassá, az Arsenalhoz kötődők számára viszont kínzóvá teszi ezt az idényt.

Egy nem kívánt címke

Mielőtt továbbmennénk, érdemes tisztázni egy tipikusan brit kifejezést, amelyet az elmúlt héten számtalanszor használtak, miután az Arsenal elherdálta kilencpontos előnyét a tabellán.

A Cambridge Dictionary szerint a „to bottle it” azt jelenti: „valaki azért bukik el valamiben, mert megijed”. Gyakran használják a sportban, különösen az angol futballban, hogy egy csapat mentális gyengeségét gúnyolják a döntő pillanatokban.

És helyesen vagy sem, az utóbbi időben ezt a bélyeget az Arsenalra és játékosaira is rásütötték, mivel a csapat formája pont akkor esett vissza, amikor a legnagyobb szükség lett volna rá.

Pedig a szezon nagy részében úgy tűnt, Mikel Arteta megtalálta a győzelem receptjét. Nem volt szép játék sőt, sokszor kifejezetten nehéz volt nézni, de úgy festett, végre véget vethetnek a klub 22 éves bajnoki várakozásának.

Most azonban az előny három pontra olvadt, ráadásul a Manchester City egy meccsel kevesebbet játszott. Ez azt jelenti, hogy ha szerdán legyőzik a Burnleyt, gólkülönbséggel átveszik a vezetést.

A forma visszaesése felbátorította az ellenfél szurkolóit. A vasárnapi rangadó előtt például Arsenal-címeres műanyag palackokat árultak a stadion környékén.

Sokan úgy tettek, mintha ezekből innának, miközben az Arsenal-drukkerek sietve indultak vissza Londonba.

Ezért feszítettek ki a City szurkolói egy hatalmas molinót is: „Pánik London utcáin” utalva a The Smiths „Panic” című dalára.

És bár ezen a hétvégén senki sem mondhatja, hogy az Arsenal „beszarta volna” a City ellen tisztességesen helytálltak, egyre inkább kirajzolódik egy minta: a csapat nehezen teljesít, amikor igazán számít.

Ez sok szakértőt arra késztet, hogy megkérdőjelezze: megvan-e bennük a győztes mentalitás.

A klub az elmúlt három szezonban második lett, múlt hónapban elveszítette a Ligakupa-döntőt a City ellen, majd kiesett az FA-kupa negyeddöntőjében egy alacsonyabb osztályú csapat ellen.

És bár jelenleg még vezeti a bajnokságot, a levegőben van valami, ami arra utal: ez ismét egy „koszorúslány, nem menyasszony” szezon lehet az Arsenal számára. Valószínűleg erre utalt Haaland is azzal a kamerába intézett üzenettel.

Arteta és csapata igyekezett kisebbíteni a külső zajt, azt állítva, hogy a gúnyolódás nincs hatással az öltözőre.

Declan Rice például a pályán azt mondta társainak: „még nincs vége” a bajnoki versenynek és papíron igaza van.

Nagy képet nézve az Arsenal még mindig remek szezont fut. Valós esélye van a bajnoki címre, és bejutott a Bajnokok Ligája elődöntőjébe még ha nem is túl látványos játékkal. Ennek ellenére nehéz lenne olyan szurkolót találni, aki biztos a végső sikerben.

Objektív remény

Mert a futballt nem papíron vagy szimulációkban játsszák, még akkor sem, ha azok szerint az Arsenal esélyes lehet.

Az érzelmek, a lendület és a mentalitás hatalmas szerepet játszanak ezért nyalogatja most a száját a Manchester City az utolsó öt meccs előtt.

Pep Guardiola már sokszor volt ilyen helyzetben. Valójában aligha van nála jobb a világon talán soha nem is volt egy csapat bajnoki címhez vezetésében. Több játékosa már nyert nagy trófeákat, és olyan sztárok, mint Haaland vagy Rayan Cherki, láthatóan élvezik a helyzetet. A szurkolók is magabiztosak.

Ezzel szemben az Arsenalnál egészen más a hangulat. A játékosok idegesnek tűnnek, a szurkolók feszültek. Arteta a megfelelő dolgokat mondja, de kérdés, mennyire hisz bennük ő maga.

A forma mindenesetre beszédes: az első 49 meccsen az Arsenal csak háromszor kapott ki. Az elmúlt hat, kulcsfontosságú mérkőzésből viszont négyet elveszített.

A remény most az, hogy a City elleni bár vereséggel végződő jobb teljesítmény lendületet adhat, és időben sikerül fordítani.

A szezon hátralévő része valószínűleg egyenes kieséses párharcra emlékeztet majd. Az dönt, ki bírja jobban idegekkel, és ki hibázik előbb.

„Hárompontos előnyünk van és öt meccs hátra. Még minden nyitott” — mondta Arteta a meccs után.

„Tudjuk, mennyire akarjuk, és nem állunk meg megyünk tovább.”

De ebben a szezonban úgy tűnik, az Arsenal számára nemcsak a bajnoki cím a tét. Hanem az is, hogy végre levetkőzzék ezt a nem kívánt bélyeget és adjanak valamit a szurkolóiknak, amire büszkék lehetnek.