A mikroműanyagok a csapjainkból áramlanak, és leválnak a főzőeszközeinkről. Megtalálhatók a tojások sárgájában, valamint mélyen a húsokban és zöldségekben is. De ha bizonyos lépéseket teszünk, csökkenthetjük a bevitelüket.

Nem látod őket, de ott vannak: apró műanyag részecskék százai rejtőznek a steakedben. Amikor egy forró serpenyőben sül, ezek a nemkívánatos „vendégek” megolvadnak, belefolynak a húsba, majd a tányérodon kihűlve újra megszilárdulnak. És nem csak a steakben vannak – valójában folyamatosan fogyasztod őket.

Ezek az „betolakodók” az ételeinkben a mikroműanyagok és nanoműanyagok, amelyek mérete 5 mm alatti, illetve 1 és 1000 nanométer közötti. De hogyan kerülnek az ételbe? És egy műanyaggal telített világban mit tehetünk azért, hogy csökkentsük a bevitelüket?

Ha alaposabban körülnézel a konyhádban, gyorsan észreveheted, honnan jutnak be az étkezéseinkbe: leválnak a reggeli készítéséhez használt spatuláról, kioldódnak a gyereked hátizsákjába tett műanyag vizespalackból, és ott lebegnek az íróasztalodon lévő teában. De az ételek belsejében is ott vannak – a hamburgertől a mézig.

Elsőre ijesztően soknak tűnhet, mennyi ponton ér minket ez a kitettség, de fontos, hogy vannak módszerek a csökkentésére.

„Rengeteg egyszerűen megoldható dolog van otthon” – mondja Sheela Sathyanarayana, gyermekgyógyász professzor. „Ez egyfajta kontrollérzetet ad az embereknek.”

Élelmiszerek

Mikroműanyagok találhatók gyümölcsökben, zöldségekben, mézben, kenyérben, tejtermékekben, halban és húsban – még a tojás sárgájában is.

Egy tanulmány szerint az emberek 2018-ban több mint hatszor annyi műanyagot fogyasztottak, mint 1990-ben. A növények a gyökereiken keresztül veszik fel, az állatok pedig a takarmányukkal együtt.

A feldolgozás során tovább nő a szennyeződés esélye, mivel az élelmiszeripar nagy mennyiségű műanyagot használ.

Bizonyos esetekben csökkenthető a mennyiség:

• a rizs átmosása 20–40%-kal csökkentheti a mikroműanyagokat
• a hús és hal mosása is segíthet, de nem szünteti meg teljesen

Más esetekben ez nem lehetséges: például a só gyakran tartalmaz mikroműanyagokat, különösen a tengeri só.

A szakértők javasolják a friss, kevésbé feldolgozott ételek fogyasztását, mert minél feldolgozottabb egy élelmiszer, annál több érintkezési pontja van műanyaggal.

Víz

A víz is jelentős forrás. Egy kutatás szerint már a műanyag palack kupakjának lecsavarása is több száz mikroműanyagot juttat a vízbe literenként.

Csapvízben is találtak mikroműanyagokat világszerte, de ha biztonságos, mégis jobb választás lehet, különösen szűrő használatával – egy egyszerű szénszűrő akár 90%-ukat eltávolíthatja.

Viszont egy műanyagot tartalmazó teafilter akár több milliárd mikroműanyag-részecskét is kibocsáthat egy csésze teába.

Csomagolás

A műanyag csomagolás szinte elkerülhetetlen forrás:

• már a csomag felnyitása is mikroműanyagokat szabadít fel
• a régi műanyag edények több részecskét bocsátanak ki
• az elviteles ételek csomagolása is jelentős forrás lehet

Konyhai eszközök

A vágódeszkák minden vágásnál mikroműanyagokat termelhetnek. Egyes típusok évente akár több tíz grammot is.

A karcos tapadásmentes edények használatkor akár milliós nagyságrendben bocsáthatnak ki részecskéket. A turmixgépek és műanyag tálak is hasonlóan viselkednek.

A szilikon valamivel stabilabb, de nem tökéletes megoldás. Jó alternatíva lehet az üveg és a rozsdamentes acél.

Hő

Minél magasabb a hőmérséklet, annál több mikroműanyag szabadul fel:

• mikrózott műanyag edények milliókat bocsáthatnak ki
• forró ital műanyag pohárban szintén
• a só, zsír, sav és hő együtt gyorsítják a lebomlást

Mosogatás

A szivacsok is jelentős források: kopás közben milliószámra bocsátanak ki mikroműanyagokat.

A mikroszálas kendők is hozzájárulhatnak, bár ezt még kevésbé kutatták.

Mit tehetsz?

Nem szükséges mindent azonnal kidobni. Érdemes:

• a sérült műanyag eszközöket lecserélni
• ahol lehet, műanyagmentes alternatívát választani
• kerülni a túlzottan feldolgozott ételeket
• szűrni a vizet

Globálisan a műanyagszennyezés csökkentése lenne a leghatékonyabb megoldás.

Egészség

A mikroműanyagok már szinte minden vizsgált szervben kimutathatók – például az agyban, vérben vagy a méhlepényben. Hatásuk azonban még nem teljesen tisztázott.

Egyes kutatók szerint befolyásolhatják a bélflórát, vagy akár bekerülhetnek a véráramba.

A kérdés még nyitott, de egy dolog biztos: a műanyag ma már mindenhol jelen van.