Newtown Square, Pennsylvania — A „kis malac visítva hazaszaladt” mese óta talán még soha nem kapott akkora figyelmet egy kislábujj, mint most.

Kevesebb mint 48 órával a PGA-bajnokság kezdő ütése előtt Rory McIlroy a 4-es fairway szélén állt mezítláb, jobb cipő nélkül. Ez nem egy romantikus „Pretty Woman”-jelenet volt, ahol Edward Lewis ismerkedik a fűvel. McIlroyt ugyanaz a hólyag gyötörte, amely már a múlt heti Truist Championship alatt is zavarta. Három gyakorlólyuk után végül feladta: felült egy golfkocsi hátuljára és elhagyta a pályát.

És ezzel kezdetét vette a hólyagszakértők (feltehetően léteznek ilyenek) és a zokniguru-viták időszaka arról, milyen lábbeli a legjobb. Előkerülnek a vazelin és a moleskin tapasz előnyei a súrlódás csökkentésére, és indulhat a roham a helyi gyógyszertárba hólyagtapaszért. A következő 48 órában valószínűleg többet beszélnek majd lábujjakról, mint egy pedikűrös.

Mert itt nem akárkiről van szó. Ő Rory McIlroy, a golf Pied Piperje. A világranglista második helyezettje (Scottie Scheffler mögött), de népszerűségben az első. Kedden sok játékos – különösen Scheffler – vonzott tömeget az Aronimink Golf Clubban, de senki sem annyit, mint McIlroy.

Miközben két néző a pálya túloldaláról átvágva próbált közelebb jutni hozzá, egyikük megkérdezte:
— Hová megy mindenki?
A másik így válaszolt:
— Roryt nézni. Hát hová máshová?

A golf különös kettősséget kínál nézői sportként. Egyszerre elitista és meglepően közvetlen. A Main Line elegáns világában játszódó torna környezete inkább galléros pólókra és Vineyard Vines stílusra emlékeztet, mint valódi philadelphiai hangulatra. A nézők kényelmes lounge-székekből kortyolhatják koktéljaikat, miközben óriáskivetítőn figyelik a játékot.

Mégis, a golf furcsán közvetlen sport. Nem lehet odahajolni Aaron Judge mellé ütés előtt a baseballban, és NFL-edzésre sem lehet csak úgy besétálni. A golfozók viszont gyakran karnyújtásnyira vannak a rajongóktól, szinte hétvégi amatőrökként sétálgatnak a pálya körül.

Amikor Scheffler kedden befejezte az edzését, autogramvadászok tömege vette körül.
— Egy suliba jártam a testvéreddel! — kiáltotta oda neki valaki.

Schefflernek három lánytestvére van.

A nap igazi sztárja azonban McIlroy volt. Az elmúlt két hónapban megnyerte második egymást követő Mastersét, részt vett egy állami vacsorán a Fehér Házban King Charles III és Queen Camilla társaságában, valamint feltűnt a „The Devil Wears Prada 2” című filmben is.

Kedden korán kezdett egy sajtótájékoztatóval, majd rövidnadrágban és bézs pulóverben lazán átsétált a klubbházból az interjúterembe. A haja kissé kócos volt – nem teljesen „most keltem fel”, de nem is kamerakész.

Beszélt a pályáról, saját helyzetéről, felkészüléséről, versenynaptáráról és a LIV Golf jövőjéről.

Délután kettő körül végre pályára lépett. A rövidített gyakorlókör alatt a nézők négy-öt sor mélyen álltak, hogy láthassák. A második green környékén gyerekek kérdezgették, hol van Rory, mintha a Mikulást várnák golfzsákkal a vállán. Amikor végül feltűnt a fairway dombja mögött, az egyik gyerek izgatottan felkiáltott:
— Látom őt!

Ahogy McIlroy puttolt és chippelt a green körül, szinte mindenki telefonnal a kezében állt, készen arra, hogy képet készítsen róla. Autogramért kiabáltak, de McIlroy ezúttal nem állt meg aláírni.

— Próbáltuk — vigasztalta fiát egy édesanya.

Egy különösen elszánt négy-öt éves kisfiú zöld kartonlapot tartott a magasba a 3-as tee közelében. A felirat ez volt:
„Az én nevem is Rory. Üdv Philadelphiában!”

Az apja biztatta, hogy tartsa magasabban a táblát és kiabáljon oda McIlroynak. Egy pillanatra úgy tűnt, a golfozó észre is veszi, de végül elütötte a labdát és továbbindult.

— Semmi baj — mondta az apa. — Talán a következőnél sikerül.

McIlroy körül mindig is ilyen volt a hangulat. Ha nem is rögtön 2007-es profivá válása óta, de biztosan 2014-től, amikor megnyerte a British Opent és a PGA Championshipet is.

Ekkor mondta Jack Nicklaus:
„Azt várom tőle, hogy nyerjen 15 vagy 20 major tornát vagy amennyit csak akar, ha tovább akar játszani.”

És McIlroy tovább játszott. Tovább nyert. Közben pedig a nyilvánosság előtt nőtt fel. Göndör hajában ma már több az ősz szál, és 37 évesen legalább annyira a sportág szóvivője, mint játékosa.

A hosszú karrier segít a népszerűségben. A siker is. Az emberek szeretik a győzteseket különösen azokat, akik alázatosak maradnak. McIlroy ír akcentusával és munkásosztálybeli hátterével tökéletesen illik ebbe a szerepbe, de a golf bőven meg is alázta őt az évek során.

Amikor tavaly végre megnyerte a Masterst, az emberek különösen az érzelmi felszabadulással tudtak azonosulni. Nem sokan nyernek majort, de sokan ismerik azt az érzést, amikor végre sikerül elérni egy régóta vágyott, szinte lehetetlen célt.

A Masters megnyerése után azonban McIlroy rájött valamire: a karrierje nem ért véget. Még mindig vannak új célok.

Tavaly nem maradt ideje feldolgozni a Masters-győzelem utóhatásait, mert a PGA Championship májusra került át az augusztusi időpontról. Quail Hollow-ba még mindig „felhők között járva” érkezett, és végül csak a 47. helyen végzett.

„Legyőztem azt a dolgot, amit olyan régóta meg akartam hódítani” — mondta. „De még nem állítottam új célokat, nem találtam meg újra a motivációt ahhoz, hogy tovább menjek.”

Idén azonban másképp közelített. Megengedte magának, hogy élvezze a Masters utáni időszakot. Kihagyta a Trump National Miami versenyét, hogy részt vegyen a Fehér Ház vacsoráján a királlyal és a királynővel.

„Néha élvezni kell az előnyöket is, mert tudom, hogy ez nem tart örökké” — mondta.

Közben tanult is a korábbi tapasztalatokból. Már hetekkel ezelőtt ellátogatott az Aronimink pályára, hogy megismerje azt. Felült a repülőre, autóba szállt, és nagyjából öt órát töltött a pályán, hogy jobban ráhangolódjon.

„Egészen más érzéssel érkezem erre a tornára, mint tavaly” — mondta. „Úgy érzem, tiszta út áll előttem, hogy még több major győzelmet szerezzek.”

Most már csak azt a makacs kis lábujjat kell rendbe hoznia.