Ahogy a Route 66 betölti a 100. évét, az egyre bővülő töltőhálózat lehetővé teszi, hogy az „Anyák útját” elektromos autóval is be lehessen járni. De vajon ugyanolyan élmény-e a klasszikus amerikai road trip benzin nélkül?

Egy esős chicagói reggelen a barátaimmal a világ egyik leginkább mitizált útjára néztünk: a Route 66-ra. Hamarosan csatlakoztunk azok hosszú sorához, akik végigautózták ezt a 4000 kilométeres utat egyfajta idővonalat a Ford Model T-től a Honda Civic-ig. De elődeinkkel ellentétben mi elektromos autóval vágtunk neki.

Amikor az autópálya 1926-ban megnyílt, egy ilyen utazás elképzelhetetlen lett volna. Az elmúlt évtizedben azonban töltőállomások jelentek meg az út mentén, és mára éppen a 100. születésnapjára már egészen a végpontjáig, Santa Monica-ig elérnek.

Kiszámoltuk, hogy az elektromos autóval való utazás kilométerenként 150–180 gramm CO₂-t takarít meg, és a benzin magas ára miatt egyértelmű volt a döntés. De vajon mennyiben különbözik ez az élmény a hagyományostól?

Hamarosan kiderült.

Az amerikai mítosz első kilométerei

Mivel Londonból érkeztem, csak három napunk volt arra, hogy belekóstoljunk az útba, amelyet általában hetek alatt tesznek meg. Körülbelül 480 kilométert tettünk meg Chicagótól St. Louis-ig, Illinois államon keresztül.

Az elektromos forradalom már a 2010-es évek közepén elkezdődött, amikor megjelentek az első töltők. 2024-ben az amerikai szenátus az infrastruktúra bővítését szorgalmazta, hogy az út teljes hosszában járható legyen elektromos autóval.

Első ikonikus megállónk Wilmington városában a Gemini Giant volt egy 8,5 méter magas űrhajós szobor. Az ilyen „muffler man” figurák egykor arra szolgáltak, hogy az autósokat betérítsék az út menti éttermekbe és üzletekbe.

Elektromos utazás: más tempó, más élmény

Míg korábban az emberek attól tartottak, hogy kifogynak a benzinből, a mi autónk egyetlen töltéssel akár 480 km-t is megtehetett. Azonban míg benzinkutak mindenhol vannak, töltőt találni néha kerülőt igényel és lassabb haladást.

Ez viszont lehetőséget ad arra, hogy jobban észrevegyük az apró részleteket: furcsa kávézók, retró táblák, útszéli látványosságok.

Megálltunk egy régi benzinkútnál, az Ambler’s Texaco állomáson, amely ma már múzeumként működik. Ironikus látvány volt: egy elektromos autó egy olyan hely előtt, ahol már nincs szükség benzinre.

Töltés és történetek

Egy töltőállomásnál hamar kiderült, hogy nem vagyunk egyedül: minden töltő foglalt volt, és sorban álltak az autók.

A töltés 20–60 percig is eltarthat, így bőven volt idő beszélgetni a helyiekkel. Egyikük elmesélte, hogy egyszer egy lerobbant autóst egy farmer segített ki aki másnap egy új tévét kapott ajándékba. Az ajándékozó állítólag Nat King Cole volt.

Az ilyen történetek szinte minden megállónál előkerültek, gyakran figyelmeztetéssel együtt: ne ragadjunk az út szélén. Egy elektromos autót ugyanis nem lehet csak úgy „kannából” megmenteni.

100 év legendái

A Route 66 ma már nem egybefüggő út: egyes részeit városok nyelték el, másokat autópályák váltottak fel.

Útközben klasszikus amerikai hangulat vett körül minket: retró éttermek, neonfények, ikonikus alakok, mint Marilyn Monroe és James Dean szobrai.

Az elektromos kihívás

Az utazás végén szembesültünk az egyik legnagyobb problémával: egy szakaszon közel 100 km-en át nem volt töltő.

Egy alkalmazás végül mutatott egy lehetőséget egy Walmart áruháznál, 30 km-es kerülővel. Az akkumulátor szinte lemerült, de végül időben odaértünk.

Az akadályok mások, mint a régi időkben nem benzin, hanem töltés hiánya fenyeget. De a kaland ugyanaz marad.

Ugyanaz az élmény?

Az utazás végén visszatértünk a hétköznapokhoz. De a Route 66 szelleme végig velünk volt még a benzinmotor hangja nélkül is.

1966-ban egy gallon benzin 49 cent volt. Ma több mint 4 dollár. 2026-ban a költségek újabb visszaesést hozhatnak de az elektromos infrastruktúra új utazókat vonz.

Egy új generációt, amely kisebb ökológiai lábnyommal járja be ezt a legendás utat.