A Churchill kikötője az év nagy részében tétlenül áll, hó borítja, és a kanadai szubarktikus éghajlat zord hidege fagyasztja be. Csak a nyári hónapokban működik négy, néha öt hónapig.

Ám ahol az időjárás akadályt jelent, ott a földrajzi elhelyezkedés előnyt ad: az észak-manitobai kikötő a Hudson-öböl partján fekszik, amely egy hatalmas vízfelület, közvetlen kijárattal a szoroson keresztül a Labrador-tengerbe és az észak-atlanti térségbe.

Innen a teherszállító hajók gyorsabban juthatnak el Európába, és elérhetik Afrikát és Dél-Amerikát is, különféle árukat szállítva az élelmiszerektől a kritikus ásványokig, sőt Kanada vezetőinek reményei szerint cseppfolyósított földgázt (LNG) is.

Évtizedeken át kudarcot vallottak a Churchill kikötő bővítésére irányuló törekvések a helyiek szerint rossz irányítás miatt siklottak félre, miközben szakértők is megkérdőjelezték, hogy gazdaságilag van-e értelme egy sarkvidéki kikötőnek. Kanada most változtatni szeretne ezen, a klímaváltozás elkerülhetetlensége, az amerikai vámok kihívása és az Európát sújtó energiahiány által hajtva.

„Kanada bőséges erőforrásokkal rendelkezik, és a kikötő bővítése lehetővé teszi, hogy többet szállítsunk a világba” – mondta az év elején Mark Carney.

A Churchill kikötő fejlesztése kulcsprojektként szerepel Carney terveiben, amely átalakíthatja Kanada gazdaságát és csökkentheti az Egyesült Államoktól való kereskedelmi függőséget, összhangban azzal a céllal, hogy a következő évtizedben megduplázzák a nem amerikai exportot.

A kívülállók számára Churchill a „jegesmedvék világfővárosaként” ismert. Gazdasága régóta a szezonális turizmusra épül: a látogatók késő nyáron és ősszel érkeznek, hogy lássák az északi fényt és az olyan helyi élővilágot, mint a belugák, karibu és ahogy a név is sugallja a jegesmedvék.

Ugyanakkor itt található Kanada egyetlen sarkvidéki mélyvízi kikötője, ami azt jelenti, hogy képes lehet óriási konténerhajók, olajszállító tankerek és LNG-hajók fogadására. A déli Manitobán át vezető vasúti összeköttetéssel a város közvetlen kapcsolatban áll Nyugat-Kanada erőforrásokban gazdag területeivel.

A rendkívül hideg szubarktikus hőmérséklet miatt a kikötő jelenleg csak évi 4–5 hónapig működik.

A kikötőt közel egy évszázada nyitották meg, és főként gabona exportjára használták a prérikről. Ez 2016-ban véget ért, amikor a szállítások csökkentek, mivel a termelők olcsóbb útvonalakat választottak. 2019-ben újra megnyitották, és ismét gabonát, valamint alapvető ellátmányokat szállítanak Észak-Kanada más részeire.

Churchill számára amely egy mintegy 1000 fős, elszigetelt település a kikötő fejlesztése több száz munkahelyet és jobb életminőséget ígér.

A kikötő állapota leromlott egy denveri székhelyű cég tulajdonlása alatt, amely 1997-ben szerezte meg azt – mondta Mike Spence polgármester, aki egyben az Arctic Gateway Group társelnöke is, amely ma a kikötőt birtokolja.

Spence szerint a cél az volt, hogy „kezünkbe vegyük a saját sorsunk irányítását”. A tulajdonváltás 2018-ban zárult le.

Azóta Ottawa 320 millió kanadai dollárt költött a kikötőre, beleértve karbantartást és helyreállítást.

„Az előző tulajdonos nem fektetett be sem a kikötőbe, sem a vasútba” – mondta Spence a BBC-nek.

Azóta korszerűsítették a vasutat és a kikötő infrastruktúráját. 2024 augusztusában a kikötő történetében először szállított kritikus ásványokat Belgiumba.

Jelenleg tanulmányokat finanszíroznak annak vizsgálatára, hogy gazdaságosan működtethető-e egész évben, és ha igen, képes lehet-e Európa felé irányuló erőforrás-elosztó központként működni. A kikötőt Kanada sarkvidéki szuverenitásának erősítésére is alkalmas eszközként emlegetik.

Manitoba tartomány miniszterelnöke, Wab Kinew szerint a cél az, hogy 2030-ra gázt szállítsanak ki a kikötőből ezt az ellenzék „teljes kitalációnak” nevezte.

Alex Crawford, a Manitobai Egyetem kutatója szerint azonban az egész éves jégmentes hajózás ebben az évszázadban sem reális, még agresszív felmelegedés esetén sem.

Elmondta, hogy a kanadai sarkvidéki vizeken való hajózás bonyolult, mert a jég egyenetlenül alakul ki a Hudson-öbölben, így az év nagy részében csak drága jégtörők kíséretével lehetséges.

Oroszország az utóbbi években jégtörőkkel egész évben exportált földgázt és ásványokat Szibériából Ázsiába az Északi-tengeri útvonalon. Kanada flottája ehhez képest jóval kisebb, és az új hajók építésére irányuló tervek évtizedek óta akadályokba ütköznek.

Az elmúlt években Kanada új flottát tervezett, köztük olyan jégtörőkkel, amelyek egész évben működhetnek és akár három méter vastag jégen is áthatolnak ezek tehetnék lehetővé a Hudson-öbölön való közlekedést.

Felmerül azonban az is, hogy a kikötő bővítése veszélyeztetheti-e a helyi élővilágot és ezzel a turizmust.

Spence szerint ezt a kérdést a helyi közösséggel folytatott egyeztetések során kezelni fogják.

„De ne feledjük: a klímaváltozás már zajlik” – mondta. „Milyen lesz a jegesmedvék szezonja 10 vagy 20 év múlva?”

Hozzátette: a régió lakói munkát akarnak. „A lényeg az egyensúly megtalálása.”

Mások szkeptikusak a kikötő gazdasági potenciáljával kapcsolatban, különösen, ha nem működik egész évben.

Jean-Paul Rodrigue, a Texas A&M University professzora szerint hagyományos hajózási szempontból nem sok értelme van.

Szerinte az északi vizeken való hajózás drága, mert a hajóknak speciális felszerelésre van szükségük, miközben az LNG iránti kereslet folyamatos, ami egész éves működést igényelne.

A vállalatoknak mérlegelniük kell, megéri-e a többletköltség néhány napnyi időmegtakarításért.

Rodrigue szerint a Churchill kikötő régóta „a kanadai sarkvidéki tengeri ambíciók szimbóluma”, de ezek eddig nem valósultak meg, mert nem volt világos üzleti modell.

Bár a fejlesztés fontos Carney gazdasági tervében, egyelőre nem tartozik a leggyorsabban támogatandó szövetségi projektek közé, így a bővítés még nem biztos.

Rodrigue ugyanakkor nem teljesen pesszimista: szerinte a kikötő speciális szerepet tölthet be, például stratégiai ásványok tárolásában és szállításában.

Kanada most „fordulóponthoz” érkezett, amely megváltoztathatja a kikötőről alkotott képet.

A kikötő már nemzetközi érdeklődést is kiváltott: üzemeltetői megállapodást kötöttek a Antwerp-Bruges kikötővel a jövőbeli együttműködésről.

Spence szerint az európai érdeklődés részben annak a geopolitikai változásnak a jele, amelyet Donald Trump visszatérése indított el.

Az elmúlt év – tette hozzá – arra is ráébresztette Kanadát, hogy a világ többi része felé is nyisson.